Több mint 10 év után.

Hagyok időt az információ feldolgozására.

Szóval több, mint tíz évvel gründoltuk az oldalt. De még mindig élünk. Túléltük az első harminc évet, ami időnként, visszatekintve már szinte teljesítménynek tűnik. Érdemes lenne ezt lassan megünnepelni ;-)

Sok minden történt velünk, véglegesen felnőttünk és így vagy úgy, talán mindannyiunkra lecsapott már egy szolidabb életközepi válság. Ami valahol egy vicc, hiszen nem szándékozunk 60 évesen feldobni a pacskert. Szóval legyen inkább életharmadi válság... akkor lehet, hogy nem is annyira gáz?!? Van még dupla ennyi időnk - mármint amennyit eddig éltünk - megtalálni önmagunk és újra visszakormányozni az életünket egy önazonosabb életcél felé. De ha csak azt nézem, mi minden fért az elmúlt tíz évben, akkor még nagyon sok potenciál van a hátalévő, saccra 50+ évbe.

Számomra az egyik legnagyobb kérdés, hogyan lehet összeegyeztetni az önazonosságot a társadalmi elvárásokkal, a konvenciókkal? Kell-e egyáltalán és ha nem kell, azt hogyan kell? Barlangba azért mégsem vonulnék...

A (társadalom)kritikus hozzáállásunk változatlan. Életünk merőben eltér az előző generációkétól. Nincs mintánk, vagy ami van - nekem legalább is - az is szar. Ebben a káoszban kellene boldognak lenni - és önazonosnak.

Engem ez a kínzó kérdés várt a harmincat átlépve. Addig küzdöttem valamiért, amit helyesnek és helyénvalónak éreztem, de talán csak mert azt a példát ismertem. De valójában a saját vágyaim vezéreltek vagy elkúrtam tíz évet az életemből? És ha elkúrtam, ki lehet-e még ebből mászni, mert, ha emlékeztetem magam a fenti matekra, hogy több van előttem, mint mögöttem, akkor nem szeretnék egy középszar helyzetben ragadni, mert nincs bátorságom dobbantani és beismerni, hogy "feleslegesen" feccöltem valamibe ennyi energiát. Egy szerencsejátékos példával élve, lehet, hogy túl sokat dobáltam már a félkarú rablóba és nem merek kiszállni, de még kurva sok zsetonom van - úgyhogy, ha készen vagyok rá, jöhet a blackjack :D

Most Ti jöttök!