Sajnos a Valentin-nap annyira kimerített, hogy csak ma tudtam a szoros időbeosztásom mellett időt szakítani a bloggolásra...

Hozzá kell tennem, hogy a mostani bejegyzésem sajnos kevésbé lesz emelkedett és filozófikus, de értsétek meg, ennyi plüss maci meg Szamos szív mellett az ember inkább a testi örömöknek áldoz...(ha tud)

Tehát jöjjön, aminek jönnie kell, próbálkozzunk meg egy újabb link-ajánlóval, mégpedig virtuális nagytestvérünk, a szakitshabirsz.blog.hu-éval és a kedvenc történetemmel, mely bár nem a legdurvább (ez itt a reklám helye-olvasgassátok bátran, minden van ott mi szem-szájnak ingere), de hát furcsa az ízlésem, vagy akár velem is megtörténhetett volna...

"Kedves Szakítósblog!

Én a rövid storykat szeretem, ezért távirati stilusban osztanám meg a napokban történteket, tehát én (lány23), ő(fiú kb. 20), hely egy egyetemi buli. Ő, nevezzük Dánielnek, egyszer csak rámkattan, vad táncolásba kezdünk, gyorsan akarna haladni, én megjegyzem, hogy 'úgy kiszáradtam', veszi a lapot, megyünk inni, leülünk beszélgetni, ekkor tudom meg a nevét, de utána ő az enyémre nem kiváncsi.ok.kérdem hanyad éves-harmad (én már utolsó évét gyűröm az 1etemnek, de erre sem kiváncsi)és előadja, hogy ő már milyen nagyfiú, hogy milyen jó a szigorlati átlaga stb.ok.legyen, ahogy akarja, játszunk akkor.mondom hallottam nehéz nagyon a másod év, sok ábr.geo meg minden.-igen,igen, rászállt a prof is, nehéz az élet.ezalatt ő egy darab kérdést nem tesz fel rólam.ok.összejövünk, nem nagy cucc, szal vissza táncolni, de már nem hagyom, hogy hozzám érjen, nem érti, húzna magához, erre megsimogatom a kis szőke, fürtös fejét és közben mondom neki: ne haragudj rám, tényleg nagyon aranyos vagy és nem akarlak igazán megbántani, de túl fiatal vagy hozzám, te még csak harmad éves vagy, de tudod én most végzek és ne haragudj, de te sajnos nagyon fiatal vagy nekem!"

És egy idevágó idézettel zárnám a jeles ünnepünk alkalmából íródott szösszenetet, jók legyetek!

"Egyszer megjavulok én s jó leszek majd..." (Zámbó Dzsimi)