És nem kérek érte bocsánatot...

2019. november 08. 19:18 - cecinestpasunmiroir

Avagy most mégiscsak tükör leszek

Nem is értem miért született ez az embertípus a világra, de igazán kihalhatna, hiszen sok evolúciós előnyét nem látom. Valószínűleg annyira jelentéktelenek az emberiség számára, hogy csak egy-két idióta áll velük szóba - például én. 

Ez az embertípus valahogy abban érzi a létezését, ha provokálhat és megbánthat embereket. Persze, mert semmi egyebet képtelen megvalósítani. Bármiféle értelmes akár baráti, akár romantikus kapcsolatot? Bármilyen konstruktív cselekedetet? Esetleges szakmai sikert? Nem, ezek nem mennek. És mégis kell a visszajelzés, hogy hello létezem. 

Ugyebár prózai avagy igazából nem prózai szakmám nyomán egyébként sem egyszerűen felbaszható személyiségem egy csipetnyi mindfulness meditációval mind azt érte el, hogy a faszságokat leszarom. Nem tud felbaszni, ha egy órával később értél oda a randira, ahogy az sem, ha az exedet te kíséred pinaműtétre. Leszarom, ha nem akarod, hogy ott legyek az apád temetésén, gyűlölöm a temetéseket, a vidéket méginkább. Lehet, hogy unalmas szenvedélytelen fapinának tartasz, de a játszmákat kihagyom, sajnálom.

Persze az, hogy kitörlöd a közös fotóinkat a közös mappából, egy szemöldökfelhúzást eredményez, hiszen bár személyiséged és személyed cseppet sem hiányzik már, volt pár szép közös emlékünk (és méginkább pár fotó, amin kurva jól nézek ki), el akarom rakni a dobozba. Gondolom rosszul esett, hogy normális hangvételben kértelek meg, hogy addig tedd vissza a megosztást, amíg letöltöm a képeket. Semmi dráma, semmi hiszti, semmi érdeklődés.

Abból gondolom, hogy rosszul esett, hogy háthát ez az online világ veszélyes cucc, és hiába nevezed át két perccel utána, megmarad a nyoma annak, hogy közös utolsó hónapunk fotóit egy almappába pakolod és Splitnek nevezed. Azt a hónapot, amikor életedben először mondtad valakinek, hogy szereted, amikor majdnem sikerült egy kis kiprovokálatlan megnyugvást találnod.

Ezzel már végképp nem tudtál felbaszni. Annyira kreatívtalan és mondanivalótlan az egész, hogy a mondataidban végre némi koherenciát felfedezvén csak abban tudok reménykedni, hogy ráraktak valami pszichoaktív gyógyszerre. 

El kell, hogy mondjam, hogy igazából élvezem ezt a provokálhatlanságot. Bár tudom, hogy ez így nektek kontrollvesztett szituáció, de van a gyenge vagy önalázó próbálkozásaitokban valami szórakoztató. Úgy látom, én sem meditáltam ki a geciséget.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gecivagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr7115297822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
És nem kérek érte bocsánatot...
süti beállítások módosítása