ő a 10 évvel későbbi alteregóm, a harmincas évei elején járó, remélhetőleg beszámítható, kiegyensúlyozott, elégedett nőszemély. Kíváncsi lennék, hogy mi a véleménye néhány olyan egyszerű fogalomról, mint pl. "hétköznap", "szabadidő", "család", vagy "célok az életemben". Vajon milyen lépcsőket kell megmásznom ahhoz, hogy Futurella legyek? Vajon elég-e hinni és küzdeni azért, hogy szép életem legyen, vagy a végkifejlet úgyis számtalan véletlen összjátéka lesz csupán? Van-e befolyásunk a jövőnkre, és ha igen, mennyi?

Mit tehetünk azért, hogy sértetlenül áthajózzunk Szkülla (a cinizmus) és Kharübdisz (a kiábrándultság) között? Hogyan őrizhetünk meg egy icipici gyermeki rácsodálkozást a tekintetünkben, amiből hitet és reményet meríthetünk mi, és a szeretteink, munkatársaink is?

Tényleg szívesen meginterjúvolnám ezt a Futurellát!

Szerintem jól csinálják a skizofrének: párhuzamos életeket élnek, így jobb eséllyel találják meg az optimumot. Más kérdés, h mire mennek vele. Én egymás után élek különböző életeket, de ez nem poén.

Most annyira áthatja a világot a bizonytalanság, hogy nem is merünk tervezni.
Mégis, mire építsünk? A Barátság vagy a Testvériség kőolajvezetékre? A NATO nyújtotta biztonságra? Netán bízzunk az európai kultúrhagyományban, jeles munkamorálunkban és az emberek jóindulatában??!
Hol van már az "American Dream"?

Fenntartható fejlődés mindörökké!

...mégis, miről beszélünk?!????

Mutasson nekem valaki EGY biztos pontot, és kap tőlem egy túró rudit.

Több alvás, kevesebb Andaxin. A pszichiáterem is biztosan ezt mondaná.