Nem tudom, nektek is feltűnt-e a jelenség, hogy az új "tudatosság"-hullám már az alap emberi kapcsolatok területén is mindenhova beférkőzött. Talán kicsit túlságosan is...

A mindfulness, a meditációk és a legkülönbözőbb jóga-maratonok fő üzenete, az
"Engedd el! Ne emészd magad miatta"
kezd elharapódzni.

Ahogy a kultúra-idegen drogoknál is gyakran előfordul, hogy a behurcolt új szerek teljesen leuralják a naiv lakosságot, úgy látom hogy a keleti okosságokra alapozott szellemi táplálék sem tud épeszű alapokon gyökeret ereszteni nálunk itt, Közép-Európában.

Konkrétan egyre gyakrabban látom azt, hogy olyan emberek, akik napi szinten jógáznak, meditálnak, mindfulnesskednek (esteleg tanítják is ezeket) rendszeresen basznak át másokat, hagyják cserben a rájuk szoruló, hozzájuk közel álló személyeket. Véletlen? Kétlem. 
Kifogásokat, megnyugvást, önigazolást keresnek és találnak ezeknek az eredetileg jó célú eszközöknek a segítségével. 

Vajon miért választják annyian a szellemi önkielégítést az őszinte tükörbe nézés helyett? Vagy talán nincs is, aki tükröt tartson eléjük, annyira elmagányosodtak?

Mégsem tudom sajnálni őket. Innen üzenem az ilyen mindfulnesses és jógi meditációs pöcsöknek, hogy:

Bármennyit mentek le alfába, AKKOR IS GECIK MARADTOK!

Csók: R